Üdvözöljük Kafkaföldén – Hivatalos német nyelvű dokumentumok magyarra fordítása

Képzeljük el, hogy egy verőfényes hétfő délelőttön belépünk egy német hivatal ajtaján. A recepciós udvarias, de távolságtartó mosollyal köszönt:
„Haben Sie einen Termin?” – és máris érezzük, hogy itt nem mi diktáljuk a szabályokat. A falon információs plakátok, rajtuk rejtélyes rövidítések: BfA, KVR, BAföG, ZAB – mintha nem is hivatalban, hanem egy titkos társaság központjában járnánk.

Ha Franz Kafka ma élne, bizonyára örömmel jegyzetelné a jeleneteket. Az ő világa – az elidegenedés, az arctalan hivatalok, az értelmezhetetlen dokumentumok és a kilátástalan ügyintézés – ma is visszaköszön, különösen akkor, ha valaki először vesz a kezébe egy hivatalos német szöveget. Az érzés: a mondat végére érünk, de elfelejtettük, hogyan kezdődött. És mit is akart mondani?

A német hivatali nyelv nem egyszerűen német. Ez egy külön regiszter, külön világ, egyfajta „nyelvi Bermuda-háromszög”, amelyben alanyok tűnnek el, és passzív szerkezetek kelnek életre. Olyan ez, mint egy külön dialektus – Verwaltungsdeutsch –, amelynek nemcsak nyelvtana, de logikája is más.

És mi, fordítók, gyakran vagyunk azok, akik a két világ között közvetítünk. Mi vagyunk azok, akik egy öt soros hivatalos mondatból három értelmes magyar mondatot formálunk. Akik feloldjuk a szövegben rejlő bürokratikus kódokat, és emberi nyelven mondjuk el, mit is akar az ügyintéző valójában.

Ebben a cikkben tehát belépünk Kafka képzeletbeli előszobájába – de nem maradunk ott. Végigvezetünk azokon a nyelvi és gondolkodásbeli sajátosságokon, amelyek a német hivatali szövegeket olyan különlegessé, néha nevetségessé, néha nyomasztóvá teszik. És megmutatjuk, hogyan válik mindez érthetővé – egy jó fordítás segítségével.

 

A hivatal nyelve nem a nép nyelve – Mi is az a „Verwaltungsdeutsch”?

Aki egyszer is olvasott német hivatali levelet, tudja: ez nem az a német, amit a nyelvkönyvek tanítanak. A „Verwaltungsdeutsch”, vagyis a hivatali német nyelv, egy külön világ. Olyan, mintha a mondatok nem kommunikációs céllal születtek volna, hanem hogy lehetőleg minél kevesebben értsék meg őket első olvasatra.

A hétköznapi német arról szól, hogy emberek beszélgetnek. A hivatali német arról, hogy hatóságok megnyilatkoznak. Nem „mondanak” valamit – ők értesítenek, rendelkeznek, tájékoztatnak és felszólítanak. És mindezt lehetőleg úgy, hogy a valódi alanyt, a „ki csinálja?” kérdést egy passzív szerkezet elfedje.

Néhány klasszikus példa:

• „Die Antragstellung hat durch den Antragsteller persönlich zu erfolgen.”
  (Fordítás: „A kérelmet a kérelmezőnek személyesen kell benyújtania.”)
  Magyarul ezt inkább így mondanánk: „Kérjük, a kérelmet személyesen adja le.”
• „Die Bearbeitung kann bis zu sechs Wochen in Anspruch nehmen.”
  (Szó szerinti jelentés: „Az ügyintézés akár hat hetet is igénybe vehet.”)
  A mögöttes üzenet: „Ne hívjon egy hónap múlva sem.”
• „Eine Verlängerung der Frist ist zu beantragen.”
  (A határidő-hosszabbítást külön kell kérvényezni.)
  De ki kérvényezze, hol, hogyan, mikor? – ezekre a mondat gyakran nem válaszol.

A „Verwaltungsdeutsch” egyik kedvenc eszköze a főnevek halmozása. A német nyelv különben is szereti az összetett szavakat, de a hivatalban ez már-már sportággá fejlődött. Itt egy példa:

• „Nichtzuständigkeitsbescheinigung”
  (Igazolás arról, hogy az adott hatóság nem illetékes.)

Ez az a pillanat, amikor a magyar fordító egyszerre sóhajt fel és mosolyodik el: „Na, kezdődik…”

A cél persze nem a szöveg elrejtése, hanem – hivatalosan – a pontosság, a formalitás, a jogbiztonság. Csakhogy a német hivatal nyelve időnként úgy igyekszik precíz lenni, hogy közben elveszti az érthetőséget.

És itt jön képbe a fordító. Mert a hivatali nyelv lefordítása nemcsak nyelvi feladat, hanem egyfajta dekódolás is: „Mit akart ezzel mondani a hivatal?” – kérdezi a fordító, majd magyarul válaszol: „Azt, hogy…”.

 

Kafkai fordulatai – Német hivatali nyelv abszurditásai magyar szemmel

Vannak pillanatok, amikor a fordító nem tudja eldönteni, sírjon vagy nevessen. Egy német hivatali szöveg olvasása gyakran ilyen: először megrettenünk, aztán megpróbáljuk megérteni, végül pedig – ha már minden kötél szakad – ironizálunk rajta egy sort. Mert mi mást tehet az ember, amikor a „Zuständigkeitsübertragungsverordnung” szelíden beúszik a képernyőre?

A német hivatali nyelv időnként valóban olyan, mint egy nyelvi ördöglakat: ha az egyik végét kihúzzuk, a másik még szorosabbra zár. A mondatok pedig mintha direkt arra törekednének, hogy ne derüljön ki belőlük semmi egyértelműen.

Vegyünk egy klasszikust:

„Sollte bis zum 15. eines Monats keine Rückmeldung erfolgen, gilt dies als Zustimmung.”
(Ha a hónap 15. napjáig nem érkezik visszajelzés, azt beleegyezésnek tekintjük.)

Ez a mondat, bár elsőre ártalmatlannak tűnik, valójában azt közli: „Ha nem mondasz nemet, az nálunk igen.” Ez nem egy hétköznapi logika, ez hivatali logika. És a fordítónak ezt nemcsak szó szerint kell átadnia, hanem értelmezhetővé is kell tennie. Mert ha a magyar olvasó félreérti, a következmények neki fájnak, nem a német ügyintézőnek.

További kedvenc kafkai gyöngyszemek:

• „Eine Nichtvorlage der Unterlagen führt zur Ablehnung des Antrags.”
  (Ha nem nyújtja be az iratokat, elutasítják a kérelmet.)
  Magyarul: „Kérjük, ne felejtse el benyújtani a szükséges dokumentumokat.”
• „Ein Absehen vom Erfordernis der Schriftform ist ausgeschlossen.”
  (A papíralapú forma megkerülése kizárt.)
  Értelmes emberi nyelven: „Ezt csak írásban lehet intézni.”
• „Die Bescheiderteilung erfolgt nach positiver Prüfung der Anspruchsvoraussetzungen.”
  (A határozat kiadására akkor kerül sor, ha a jogosultság feltételei teljesülnek.)
  Vagyis: „Ha megfelel, kap választ.”

És ami a német hivatalokban különösen jellemző: az ügyfél sosem „kérdezhet” – Anfrage wird gestellt. Nem „kérik” az iratokat – Anforderung wird ausgesprochen. Nem „elutasítják” a kérelmet – Ablehnung erfolgt. A cselekvő ember teljesen eltűnik a mondatokból. Marad a hideg, személytelen rendszer.

Ezek az apró nyelvi nüanszok okozzák azt, hogy sok magyar ügyfél tanácstalanul ül egy német hivatali levél fölött, és nem meri eldönteni: baj van, vagy csak egy nyugtázó üzenetet kapott? Itt válik kulcsfontosságúvá a fordító munkája – aki nemcsak a szavakat fordítja, hanem az értelmet is kibányássza a hivatal nyelvi rétegei közül.

 

Hivatali fordítás = mentőöv a hivatal tengerén

Amikor valaki először kap egy hivatalos német levelet, a reakció gyakran három szakaszból áll:
1. döbbenet,
2. értetlenség,
3. Google Translate.
És bár a harmadik lépés sok mindenre jó – például arra, hogy az ember megtudja, hogy „Die Nichtbeibringung der Nachweise” valami olyasmit jelent, mint „a bizonyítékok be nem nyújtása” –, a végeredmény több kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol.

Ilyenkor jön a gondolat: „Lehet, hogy ezt inkább megmutatom valakinek, aki érti is, amit olvas.” Ez a pillanat, amikor a fordító belép a képbe – mint egy tapasztalt idegenvezető Kafka világában.

Mert a hivatalos fordítás nemcsak szóról szóra történik. A jó fordító:

• érti a szöveg kontextusát,
• érti a német hivatal logikáját,
• és tudja, hogy a magyar ügyfélnek mire van szüksége ahhoz, hogy ne csak olvassa, hanem meg is értse a szöveget.

Gondoljunk bele: a német „Bescheid” nem pusztán egy válasz. Ez lehet határozat, döntés, értesítés, elutasítás, jóváhagyás – attól függően, hogy miről van szó. Egyetlen szó, öt lehetséges jelentéssel. És a fordítón múlik, hogy ebből a megfelelő magyar változat kerüljön a papírra.

Egy jól fordított hivatali szöveg csökkenti a félreértés esélyét, gyorsítja az ügyintézést, és – nem utolsósorban – csökkenti a stresszt. Mert kevés dolog nyomasztóbb, mint egy olyan dokumentum, aminek a tétje komoly (pl. tartózkodási engedély, nyugdíj, családtámogatás), de a tartalma átláthatatlan.

És valljuk be: még a legedzettebb nyelvhasználó is elbizonytalanodik, amikor egy mondatban „Verwaltungsakt”, „Widerspruchsfrist” és „Rechtsbehelfsbelehrung” szerepel. Ezek nem tankönyvi szavak – ezek túlélőeszközök, és a fordító dolga, hogy ezeket magyarra fordítva egyértelműen közvetítse az ügyfél felé.

Úgy is mondhatnánk: a fordítás nem pusztán „híd” két nyelv között, hanem mentőöv az ügyintézés viharos tengerén.

 

Miben segít a fordító? A sorok között is olvas

Sokan úgy gondolják, hogy a fordító munkája abból áll, hogy szótárat nyit, és egyik nyelvből átteszi a szavakat a másikba. Esetleg ügyesebbek még azt is tudják, hogy a szórendet is igazítani kell. De amikor egy német hivatali levél kerül a fordító asztalára, az első reakció nem az, hogy „na, ezt most gyorsan lefordítom”, hanem inkább:
„Mit akar valójában mondani ez a hivatal?”

Mert a hivatali németben nem minden az, aminek látszik.

• A „Sie erhalten diesen Bescheid, da Sie einen Antrag gestellt haben” valójában azt jelenti: „Most kap egy határozatot, tessék figyelni, fontos.”
• A „Ein Rechtsbehelf ist nicht gegeben” lefordítva ez: „Ez ellen sajnos már semmit nem lehet tenni.”
• És a „Wir bitten um umgehende Nachreichung der fehlenden Unterlagen” magyarul leginkább: „Ha nem küldi be az iratokat gyorsan, megreked az ügye.”

A fordító dolga tehát nemcsak az, hogy „lefordítsa” a szöveget, hanem az, hogy közérthetővé tegye azt – a jogi, hivatali és társadalmi kontextust figyelembe véve. Ez egyfajta kétirányú munka:
– egyfelől a hivatal nyelvét értelmezi a magyar ügyfél felé,
– másfelől a magyar ügyfél elvárásait és szövegértési szokásait ismeri annyira, hogy hozzá igazítsa az üzenetet – természetesen a tartalom hűséges megőrzésével.

És itt kezdődik az igazi mesterség.

A jó fordító felismeri, ha egy kifejezés mögött valójában egy határidő figyelmeztetése rejlik. Tudja, hogy a „késedelem” szó németül néha „Verzug”, néha „Verspätung”, néha pedig csak egy burkolt passzív szerkezet, amiben senki sem késik, de valaki mégsem teljesít valamit időben. Ezeket a finom árnyalatokat kell visszaadni magyarul, úgy, hogy az olvasó számára ne legyen kérdés: mi a dolga, mikor, és mi történik, ha nem teszi meg.

A hivatali fordítás tehát nemcsak „fordítás”, hanem értelmezés, tisztázás, és gyakran ügyfélbarát újrafogalmazás is – persze a szöveg hivatalos, hiteles mivoltának megtartásával.

Ahogy egy jó idegenvezető nemcsak a nevezetességek nevét sorolja, hanem mesél róluk, és eligazít a városban, úgy a jó fordító sem csak fordít – hanem kísér, magyaráz, átvezet egy nyelvi és kulturális világon, ami elsőre ridegnek és idegennek tűnhet.

 

Nem kell félni a német hivataltól

Franz Kafka valószínűleg elismerően biccentene, ha ma végignézne egy német hivatalos levélen. Az arctalan intézmény, a megnevezhetetlen eljárásrendek és a végeláthatatlan passzív szerkezetek világában valóban megjelenik az, amit ő már egy évszázaddal ezelőtt olyan élesen látott: a hivatal világa nem az emberé – de az ember kénytelen mégis benne létezni.

És mi, fordítók, pontosan itt vagyunk otthon.

Mert lehet, hogy egy német hatósági szöveg első ránézésre hideg, túlbonyolított és átláthatatlan, de ha valaki képes értő módon kézbe venni – egy olyan szakember, aki nemcsak a nyelvet, hanem a mögöttes rendszert is ismeri –, akkor a rideg hivatal falai mögül előbújik az értelem.
Mert ezek a szövegek – minden hivataloskodás ellenére – valójában tájékoztatni, segíteni, kötelezni vagy jogosítani akarnak.

És ha magyarul világosan, egyszerűen és jogilag pontosan jelennek meg, akkor hirtelen nem is olyan ijesztő a német hivatal. Sőt, az ügyintézés is gyorsabbá, gördülékenyebbé válik. Nem kell telefonálgatni, kérdezősködni, tippelni. A jól fordított hivatalos szöveg olyan, mint egy jól megírt használati utasítás: érthető, pontos, és megmondja, mit kell tenni.

Ezért is érdemes hivatalos német szövegeket szakemberrel fordíttatni.
Mert mi nemcsak nyelvi szintre hozzuk le a szöveget, hanem emberi szintre is.
A német hivatali nyelvet pedig – bármilyen meglepő – le lehet fordítani magyarra. Úgy, hogy a tartalom ne sérüljön, de az olvasó közben ne veszítse el a józan eszét.

És ha ehhez egy kis nyelvi humor is társul – nos, akkor már majdnem túljártunk Kafka eszén is.